Fél óra vagy egy egész? Én döntöm el, mikor eszem? Egyáltalán, a munkaközi szünetet muszáj ebédelésre fordítanom? Ahhoz képest, hogy minden munkavállalót érint a kérdéskör, sokan nincsenek tisztában az ebédszünet jogi vonatkozásaival. Cikkünkben körbejárjuk, munkajogi szempontból mit takar ez a fogalom, illetne alkalmazottnak és munkáltatódnak milyen jogai, kötelességei vannak.
A témában meglehetősen sok urbánus legenda kering. A cikiszünet része az ebédszünetnek? A pihenőidőt a munkahelyen kell eltöltened, vagy leugorhatsz a sarki étterembe, a közeli postára? Internetes fórumokon néha hajmeresztő dolgokat lehet olvasni, úgyhogy legfőbb ideje, hogy HR szakértőink tisztába tegyék az ebédszünet kérdéskörét. Csapjunk is bele!
Ezt írja a törvény
Kezdjük a legelején: a Munka Törvénykönyve nem ismeri az ebédszünetet, a pontos terminológia a munkaközi szünet. Ráadásul a normaszöveg nem határoz meg külön olyan szünetet, amelyet a dolgozó kizárólag étkezésre fordíthat. Alapszabályként csak annyit szögez le, hogy a munkáltató a munkavállalónak 6 órát meghaladó munkavégzés esetén 20 perc, 9 órát meghaladó munkavégzés esetén pedig további 25 perc munkaközi szünetet, azaz mindösszesen 45 perc pihenőidőt köteles biztosítani. A munkaszerződés aláírásakor a felek ettől eltérhetnek, ha azonban a szerződésben nincs erre vonatkozó kitétel, akkor a fenti képlet a mérvadó.
Kiadását a törvény a következőképpen írja elő: a pihenőidőt legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően ki kell adni, függetlenül attól, hogy a munkavállaló teljes, vagy hatórás részmunkaidőben dolgozik. Érdekesség, hogy a négyórás részmunkaidő esetén nincs kötelező szünet előírva.
A cigarettaszünet mítosza kapcsán ki kell emelnünk, hogy a Munka Törvénykönyve szerint a munkavállaló azt tesz a pihenőidejében, amit szeretne. Érdemes azonban észben tartani, hogy ez a kitétel a fent említett 20 (+25) perces, kijelölt munkaközi szünetre értendő! Ezen felül nincs további „szünet”, azaz sehol nincs szó arról, hogy a munkavállaló naponta többször megszakíthatja a munkavégzést – például dohányzás céljából. Ez ugyanis a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség megszegését jelenti.
Ez pedig a hazai gyakorlat
A legtöbb ágazatban és vállalatnál túlnyomórészt 30 perces ebédszünetek a jellemzők. Mivel azonban a törvény nem rendelkezik arról, hogy a munkáltató a munkaközi szünetet köteles-e a munkaidőbe beszámítani, az a munkáltató döntése. (Ez azért érdekes, mert ha a munkáltató a munkaidő részének tekinti az ebédszünetet, akkor megszabhatja, hogy a munkavállaló hol tartózkodik a szóban forgó időben. Ha azonban nem a munkaidő része, akkor a szünet bárhol „letölthető”.)
A felvételi folyamat során – például az első állásinterjú keretében – azt javasoljuk, kérdezz rá, az adott cégnél mi a szokás, milyen rendszerbe kell majd betagozódnod. Természetesen ne az ebédidő ledolgozása és a napi cigarettaszünet megengedett mennyisége legyen az első téma, amit felhozol, de amikor a vállalati kultúráról esik szó, nyugodtan előhozakodhatsz vele.
A munkaközi szünet nyilvántartása nincs a törvényben meghatározva, vagyis nem kötelező sem mérni, sem táblázatokban vezetni (hacsak a munkáltató nem rendelkezik így). A gyakorlatban a hazai munkahelyek 95%-ában nincs is ilyen elszámolás – ez azonban nem jelenti azt, hogy visszaélhetsz a munkáltató bizalmával! Ha nagy ritkán valamiért megcsúszol pár perccel, még jó eséllyel nem kell retorzióra számítanod, azonban a notórius egyórás ebédszeánszokat rendező munkavállalókat előbb-utóbb behívatja a HR.
Friss értékelések
Csapatépítés vagy gőzkieresztés?
Végezetül egy, a törvényben egyáltalán nem tárgyalt kérdéskörre is kitérünk. Az ebédszünet ideális eltöltése személyenként változik, sőt, egy-egy ember is hol az egyik, hol a másik módját tartja szimpatikusnak. Nem mindegy azonban, a munkaközi szünet milyen szerepet és funkciót tölt be a vállalti kultúrában. A munkavállalók szabadon dönthetnek kivel és mikor pihennek? Minden páros napon közös ebéd a módi? A kollégák magukba zárkózva, néma csöndben falatoznak?
A kiválasztási folyamat során megéri időben tisztázni a bevett szokásokat, a munkáltató elvárásait, hogy neked legyen időd mérlegelni, azokkal együtt tudsz-e dolgozni.
Introvertált emberek és/vagy nagyon gyors munkatempót igénylő pozíciókat betöltő személyek ugyanis gyakran a csend, az egyedüllét, a töltekezés idejeként tekintenek az ebédszünetre. Mások alig várják, hogy kedvenc kollégáikkal közösen asztalhoz ülhessenek, és egy jót beszélgessenek. HR szempontból mindkét megoldásnak komoly előnyei vannak, így nem mondjuk azt, hogy egyik vagy a másik a jobb, az azonban biztos, hogy ez is egy olyan terület, amire érdemes az interjú során rákérdezni.
Lépj be fiókodba és tedd hozzá kommentedet