A Munka Törvénykönyve előírásai alapján a munkáltató többek között azt a kötelezettséget vállalja, hogy megtéríti a munkavállaló azon költségeit, amelyek a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban indokoltan merülnek fel.
A munkavállalónak a munkavégzési kötelezettség teljesítéséhez rendszeresen el kell jutnia a lakóhelyéről munkahelyére. Az utazással kapcsolatos költségtérítés részletszabályait a 39/2010 (III.26.) Kormányrendelet rögzíti, az adózási vonzatról pedig az SZJA törvény rendelkezik.
A rendelet alkalmazásában munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás, illetve a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás. A közigazgatási határon belülről történő utazásokat is munkába járásnak minősíti a kormányrendelet, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, vagy olyan helyi közösségi közlekedési eszközzel tudja elérni, amelynek közlekedési útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő munkáltató elérhetőségének biztosítása miatt létesítették, vagy módosították.
Lépj be fiókodba és tedd hozzá kommentedet